Meg kellett ma állapítanom, hogy a tömegközlekedési kultúránk egyenlő a nullával és sokszor “bunkók” vagyunk! A tolakodás az alap, sajnos főleg idősebbeknél tapasztalom, hogy nem várják meg hogy leszálljak a buszról Ő ha kell felöklel mert meglátott egy helyet, és neki le kell ülnie. Na, de tegnap délután zötykölődöm haza, most volt helyem is így ültem, felszáll egy idősebb hölgy a buszra az egyik megállónál, én fittnek éreztem magam így felpattantam és átadtam neki a helyem, de meglepetésemre még egy halvány köszönöm sem hagyta el a száját vagy egy fejbiccentés, de komolyan semmi. Lehet hogy csak én vagyok túl jól nevelt, de szerintem egy köszönöm az alap.
Egész biztos vagyok benne, hogy erre jön az a replika, hogy a mai fiatalok ilyenek meg olyanok, hogy nem adják át a helyet stb. Azt gondolom hogy ahogyan régen úgy ma is ez megosztó vannak jól nevelt fiatalok és vannak bunkók, így nem szabad meglepődnöm azon hogy a jól nevelt fiatalból lesz a jól nevelt idős, aki megköszöni ha átadnak neki egy helyet és a bunkó az bunkó marad, azaz nem fogja megköszönni. Na mindegy elengedem.
Erről jut eszembe, hogy évekkel ezelőtt volt egy vakbél műtétem, és a műtét után 3 nappal, kapcsokkal a hasamban haza engedtek, mivel nem volt autóm ezt az utat villamossal tettem meg. Természetesen ültem, hiszen a hasam fájt és rendkívül gyenge is voltam, na de ekkor felszállt két idősebb hölgy akik mellém álltak és a megfelelő hangerővel, hogy az egész busz hallja kifejtették arról a véleményüket, milyen rossz ember vagyok, hogy nem adom át a helyem nekik. Nem volt erőm reflektálni a monológjukra, így hagytam, de nagyon rosszul esett. Ez a történet példaértékű arra amikor valamit vagy valalkit úgy ítélünk meg, hogy nem ismerjük, nem tudjuk mit élt, miért van abban a helyzetben, vagy egyszerűen csak a külseje alapján ítélünk.
Így ne ítéljünk meg senkit a súlya alapján sem 🙂 🙂 🙂 🙂 Mert, lehet ő fogja átadni a helyét egyszer a buszon nekünk 😀
Üdv
Gabyk
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: